Te Deum laudamus (lat. 'Téged Isten dicsérünk'): a Szentháromságot dicsőítő zsoltárszerű imádság. - 350 u. már megvolt, egyes részei talán még korábban keletkeztek É-Afrikában. Szerzőjének Szt Ambrust és Szt Ágostont (olyan változatban is, hogy egymásnak felelgetve írták egyes sorait), Szt Hilariust v. →Nicetast tartották, valójában nem tudjuk, ki írta. - A ~ első része Istent, az Urat és örök Atyát dicséri a Fiúval és a Szentlélekkel; második része Krisztust, a dicsőség királyát magasztalja, s ez a rész rövid krisztológiai hitvallás; harmadik része az Egyh. könyörgése. A ~ ker. zsoltár, himnusz és hitvallás, főként a 24. és 28. zsoltár gondolatai visszhangzanak benne. - Kezdetben a hívek húsvét éjjelén az újonnan megkereszteltekért imádkozták/énekelték. D-Galliában és Itáliában már a 6. sz: a →matutinum záróéneke. - A mai liturgiában a zsolozsma olvasmányos imaórájának, körmeneteknek és hálaadó ájtatosságoknak záróéneke. - A 16. sz-tól többszólamban is feldolgozták (Jacques Vaet, J. de Kerle, Lassus, Anerio, Gallus). A ném. és ang. komponisták nemz. nyelven írtak több szólamra ~okat (Hassler, Praetorius, Schein, Demantius, Byrd, Gibbons, Purcell, Händel). - Buxtehude és J. S. Bach orgona-korált komponált e himnusz greg. dallamára. Charpentier, Delalande, Philidor, Haydn, Mozart, Caldara, Jommelli, Gazzaniga lat. szöveg alapján komponált ~ot szólisták, orgona, kórus és zenekar közreműködésével. A 19. sz-tól a ~ témája lett Le Sueur, Berlioz (1855), Bruckner (1886), Dvořák (1893), Verdi (1855), Kodály (Budavári Te Deum, 1936) nagyszabású korális, szimfonikus alkotásainak. **

Vargha Damján: Te Deum és Te Mariam ford-a kódexirod-unkban. Bp., 1913. - Brockhaus III:497. - Vanyó 2000:736.